Ha jól tudom egy gyerekkori barátnőd mutatta meg neked a Papírszínházat, igaz, hogy szerelem volt első látásra?
Igen, teljes mértékben!
A blogodon azt írod, hogy gyakorló előadóművész vagy, kérlek bár mondatban mesélj magadról, mivel is foglalkozol pontosan?
Érettségit a szentesi Horváth Mihály Gimnázium országosan is ismert és elismert irodalmi-drámai tagozatán szereztem, itt fertőződtem meg végérvényesen és visszavonhatatlanul a színházzal. A középiskola után színészmesterséget tanultam nemcsak az ország határain belül de országhatáron kívül is. Felvételt nyertem London egyik legjobb színiakaémiájára. Van színházi, játékfilmes és szinkrongyakorlatom is. Jelenleg otthon babázom, egy már majdnem négy éves kisfiú és egy tizennégy és fél hónapos kislány büszke anyukája vagyok. Ezen kívül főiskolai tanulmányokat folytatok a szarvasi óvónőképző főiskolán.
Visszatérve a Kamishibaihoz, milyen gyakran és hol szoktál a Papírszínházzal "fellépni"?
Távol a nagyvárosi nyüzsgéstől, egy Békés megyei kis faluban élek, Pusztaföldváron. A hozzánk legközelebb eső nagyvárosban, Orosházán a Máltai játszóházban mesélek a gyerekeknek kéthetente, de bárhová szívesen megyek ha hívnak, megyén belül és kívül is.
Milyen egyéb dolgokkal szoktad feldobni a meséléseidet?
A felvezetéstől eltekintve mindig az adott meséből indulok ki. Így gyakorlatilag két előadás sem egyforma. A Jancsi es Juliskához például lesöpörtem az ebédlőasztalról a kenyérmorzsát, a Brémai muzsikusokhoz kiszedtem a dédi kredencéből a lábast a fedővel, a Méhkiralynő végen pedig rendszeresen szétosztom a gyerekek között a legidősebb királylány megmaradt selyemcukorkait. Az előadás után a mesékből kiragadott képek alapján készített színezőket kapnak a gyerekek. Ezeket adott esetben meg ott kiszínezzük közösen, miközben a képen látható jelenetről beszélgetünk, a témához kapcsolódó fogalmakról. Ezen kívül előzetes igénybejelentés után arcfestést is vállalok, természetesen szigorúan csak a mesék témájához kapcsolódóan!
A tapasztalataid szerint melyik mesét kedvelik leginkább a gyerekek, szerinted miért?
Négy mese van jelen pillanatban a repertoáromon, ami persze folyamatosan bővül. A méhkirálynő, a Jancsi és Juliska, A brémai muzsikusok, A békakirály és Vashenrik története mind - mind nagyon kedvelt a gyerekek körében. Az egyik ezért, a másik azért.
Neked melyik a legkedvesebb a Papírszínház meséi közül?
A Jancsi és Juliska volt az első mese ami feldolgozásra került, ez van bennem/velem a legrégebb óta, így ez az első számú kedvenc.
Mit tanácsolsz kezdő "Kamisibai" mesélőknek, mire érdemes odafigyelni, hogy gördülékenyen menjen egy-egy "előadás"?
Véleményem szerint akkor igazán jó az előadás, ha elfelejti az ember azt, hogy a mese lapjai nincsenek egybekötve. Ha görcsösen arra koncentrálunk, hogy sikerül-e időben kihúzni a megfelelő lapot a dobozból akkor elveszik az a fajta gördülékenység ami a hagyományos, könyvből való meseolvasást jellemzi, akkor elvész a könnyedség, a báj, a varázslat és mindez sajnos az élvezhetőség rovására megy. Ezen kívül nagyon fontosnak tartom a közönség reakcióit. Ha nincs reakció, az is reakció. Akkor valamit másképp kell csinálni.
